Ahhoz képest, hogy ez a hét csak 3 napból állt - suli ügyileg - olyan kimerültség ül rajtam, hogy alig bírok két lábon maradni, ennek ellenére igen sűrű, mozgalmas és eseménydús napom volt ma, javarészt a ballagáson kellett segédkezni/résztvenni (kötelezően), illetve egy barátnőmnek a 18. szülinapi buliját szervezzük, és ma egésznap őt ünnepeljük , sőt még a jövő héten is:D Baromi nehéz lesz az elkövetkezendő két hetem, jövő hét után kisérettségi töriből és matekból, plusz az évvégi hajtás, mert ugye a 11. már számít, na de elég mára, most megyek el, majd esetleg jelentkezem ha nem aludtam át a hétvégét.
Ez egy olyan film amikor sírva nevetsz és nevetve sírsz. Magyarul vicces és megható. Csodáltaos egy film, nagyon ajánlom mindenkinek. Elbüvölő humorú, nem szájbarágós, de mégis megható egyben. Nagyon jó volt végre egy ilyen vígjátékot látni a sok amerikai szutyok után. (Mert, hogy ez francia!) Fantasztikus volt! Aki teheti moziba nézze meg, egy-két helyen még adják, a magyar szöveg igazán jó. (Nem úgy, mint egyes kalóz változatok, azokkal akár még el is lehet rontani) Mellesleg igaztörténet alapján készült. Én nagyon rég voltam már moziban, de ezt nagyon örülök, hogy ott láttam, tök jó érzés, amikor a közönség együtt nevet, együtt sír és a végén meg síri csendben mindenki a helyén marad és csak bámulja a szereposztást. Másfelől a zenék is nagyon jók! 10/10
"– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt? – Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem."
Azt hiszem most már kijelenthetem: ez a kedvenc könyvem. Persze vannak még könyvek amiket szeretek, de ez, EZ!... ez valami hihetetlen.
Szerb Antalt már ismertem, tudtam, hogy rendkívűl művelt, nagy tudású ember volt és sokszor használtam tanulmányaim kiegészítéséhez az általa írt Magyar irodalomtörténet és A világ irodalomtörténete című összefoglaló műveket, mert nagyon könnyedén és befogadhatóan írt. Aztán tavaly, anya ajánlásával belekezdtem A királyné nyaklánca című regényébe, de valahogy akkor nem voltam olyan hangulatban, hogy elolvassam (gondolom az adatáradatok és a sok francia kifejezés, kissé nehézkesebbé is tette az olvasást), így félre tettem. A könyvesboltokban pedig csak szemezgettem az Utas és holdvilággal, mintha már akkor is nagyon vonzott volna, de most már tudom, nem az volt a megfelelő pillanat. Tegnap volt. Itthon rábukanttam a könyvre és a rövid fülszöveg alapján már biztos voltam benne, hogy én ezt még aznap kiolvasom. Így is lett. Nem tudtam letenni, egész délután és egész este azt olvastam. Magával ragadott, teljesen beszippantott. Ez a könyv pont akkor talált meg, amikor kellett. És azt hiszem többször is a kezembe fogom még venni és mindig valami újat fog adni, valami újat fogok benne felfedezni, ami fölött most elsiklottam, biztos vagyok benne hogy így lesz.
A történet egy harminchat éves, Mihály nevű férfiról szól, aki Olaszországba megy nászútra feleségével, de nem számít rá, hogy a mediterrán vidék olyan érzéseket és indulatokat vált ki belőle, amelynek hatására végül megszökik feleségétől és elveszett ifjúsága keresésére indul. Ekkor kezdődik meg kóborlása Olaszországban és fiatalkorának csodálatos (vagy éppen tragikus) élményei újra és újra felidéződnek benne. Találkozik rég nem látott barátaival, egykori szerelmével, de amilyen gyorsan megtörténik olyan gyorsan el is múlik, mint egy illuzió. Mihálynak tudomásul kell vennie, hogy amit keresett az már elmúlt....
Roppant lebilincselő, izgalmas, megindító, elgondolkodtató és magával ragadó a történet. A csodálatos olasz tájak pedig az olvasó elé varázsolódnak. A misztikus elemek pedig még különösebbé teszik, oly annyira, hogy nem tudod letenni. Hiszen melyik ember nem akart még soha kiszakadni az adott életéből, és úgy élni ahogy mindig is akart?
AJÁNLOM AZ OLDALT
